Szegi Amondó

Munkás ember. Keze nyomán megszelidülnek a makrancos eszközök. Munkásnak tanult, interdiszciplináris művész lett: festő, betűtervező, tipográfus, web-dizájner, performer. A munka iránti alázat az ars poeticája, Kassák nyomán.

P22, [T-26], Psy/Ops, FontShop International, mind jónevű betűöntő műhely. Végre magyar tervezők munkáit is kínálják. A MyFonts internetes font-portál keresőjébe elég a "Szegi" karaktersorozatot beütni és számos eredményt kapunk, rövid életrajzzal. Ez bizonyára a világhír kezdete. A betűtervezés hozta meg Amondó számára az ismertséget. Korábban nagyon kevesen foglalkoztak ezzel Magyarországon, és ez ma sincs másképp. Nem véletlen, a kreatív ötletet működőképes, olvasható betűvé alakítani bizony időigényes folyamat, és kérdéses a ráfordítás megtérülése is. Pontosabban szólva egészen biztos, hogy betűtervezésből nem lehet megélni. Ez még a legnagyobbaknak sem sikerült. A piac még nem kezeli érdeme szerint a betűmetszőket.
Szegi Amondó a mediterrán délvidék alkotó levegőjében nőtt fel, életének nagy részét Szentesen és Szegeden töltötte. Több mint egy éve a fővárosban él. Villanyszerelőnek tanult Szentesen, miközben a helyi gimnázium drámai tagozatának tanulóival barátkozott. Utat keresett az Inconnu csoporthoz és a demokratikus ellenzék köreiben találta magát. Készített és ragasztott tiltott plakátokat, így aztán a rendőrséggel is akadt dolga. Amikor tmk villanyszerelőként kereste a kenyerét, olaszul tanult a kazánházban. Szegedi ipari korszakában az Egyetemi Színpad köreiben volt otthonos, a bölcsészek társaságát kereste.
Szegeden dolgozott szerkesztőségben, grafikai stúdiókban, önálló műhelye is volt. Jelenleg grafikai stúdiót vezet, tipográfiát tanul. Nyughatatlanul keresi azt a csapatot, ahol egymás munkájának kölcsönös megbecsülése, egymás segítése a legfontosabb, és ahol mindenki folyamatosan gazdagíthatja kifejezéseinek tárházát.

– Melyik művészeti ágat érzi magához a legközelebb?

– Kétségkívül a betűimmel lettem ismert, az internetnek köszönhetően szerte a világon. Sokat köszönhetek Kóthay Gábor barátomnak, aki bevezetett ebbe a különös világba. Azonban sokkal több szépség és kihívás vesz körül minket. Most éppen betűt tervezek, ez a legfontosabb, de lehet, hogy holnap másképp akarom kifejezni magam. Nincs egyetlen kedvenc gyermek. Mindegyik az. Ki se bírnám, ha csak betűkkel kéne foglalkozni.

– Hogyan került kapcsolatba a betűkkel?

– Először úgy, mint mindenki, a szép könyvek kapcsán. Aztán a Délmagyarország szerkesztőségében már magam válogathattam a különböző betűtípusok között. Később betűket kezdtünk rajzolni barátaimmal, manipuláltunk, alakítgattunk meglevőket, ecsetbetűt készítettem. 2000-ben Gáborral létrehoztuk a FONTanát, amit kísérleti műhelynek szántunk, és az első magyar digitális "betűöntöde" lett belőle.

– Hogyan jöttek a külföldi kapcsolatok?

– Gábor volt a kezdeményező, ő vette fel először a kapcsolatot a [T-26]-tal. Küldött nekik betűt, elfogadták. Felbátorodtam, én is küldtem, az enyémet is elfogadták. ők jelenleg 5 fontomat is kínálják, de más neves műhelyek kínálati listáján is szerepelek. Imponál ez az új kommunikációs technika. A világ legtávolabbi pontjával is perceken belül kapcsolatot lehet találni. A fontok kapcsán pedig újabb és újabb barátokat.

– A betűtervezés melyik ágát gyakorolja?

– Nincsen előre eldöntve semmi. Nagy siker a Telegdi, ami a hagyományok felélesztésén alapszik, úgynevezett revival, Telegdi Miklós 16. századi nyomtatványai nyomán. Digitalizáltam számos Kozma Lajos körzetet is. De az önálló, eredeti terveim megvalósítása ugyanolyan fontos számomra. A kísérletezés, a kifejezési módok változatossága a legfontosabb. Mostanában gyakran álmodom egy szép groteszk betűről. Ilyet még nem csináltam...

(Kravjánszki Róbert
Digitart, 2003/2)