Az 1824-es mintakönyv

Bikfalvi Falka Sámuel

Az 1920-as évek közepéig csak a legszűkebb szakmai közönségnek mondott valamit e kiváló 19. századi betűmetsző neve. Aztán Czakó Elemér kutatásainak köszönhetően felgyorsultak az események, hosszas sajtópolémia bontakozott ki Falka értékéről, amelyben többek között Kner Imre is hallatta hangját. Úgy hírlett akkoriban, hogy a Monotype komolyan érdeklődik betűi iránt...

A székely családból származó Bikfalvi Falka Sámuel híres betűmetsző, betűöntő, acél- és rézmetsző, nyomdatechnikai újító volt a 18. század. végén – 19. század elején.
Fogarason született 1766. május 4-én. A székelyudvarhelyi Református kollégiumban folytatott tanulmányai után Szebenben rajzot tanult, majd Kolozsvárott fa- és rézmetszést. 1791-ben Bécsbe ment, hogy elsajátítsa a betűmetszést, de az akkor leghíresebb betűmetsző Mannsfeld nem fogadta be tanítványai közé. A Bécsben élő Bikfalvi Kóré Zsigmond festő tanácsát – "aki jól tud rajzolni, betűt is hamarább fog szépen metszeni" – megfogadva a Képzőművészeti Akadémiára kezdett járni, ahol később betűjével jutalmat is nyert. A rajzolás tanulása mellett magánúton kitanulta az acélmetszést, és egy bécsi mester segítségével a betűmetszést és -öntést is elsajátította. Falka első betűmintáit egy holland betűmintakönyvből merítette, melyet Pethe Ferenc az Utrechtben járt magyar tudós és könyvkiadó hozott magával, s adta kölcsön számára. Falka első nagyobb munkájához – a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár katalógusa, melyet 1796-ban Bécsben nyomtattak – saját metszésű betűket készített. A Falka által metszett betűket a könyv nyomtatója Mannsfeld műhelyébe vitte kiöntetni, ahol Mannsfeld a betűket párizsi típusnak vélve megdicsérte azokat. Falka a nyomatok elkészülte után felkereste Mannsfeldet, és elmondta, hogy a "dicsért betűknek" ő a metszője, akit annak idején a mester nem fogadott tanítványai közé. Mannsfeld immár meggyőződve Falka betűmetsző képességeiről ezt követően nagyra becsülte őt. A kezdeti időszak viszontagságai után jobbra fordult a sorsa és a szorgalmas munkával telt bécsi tanulóévek meghozták számára az ismertséget. 1798-ban kinevezik a budai Egyetemi Nyomda betűmetsző- és öntőműhely vezetőjének.

A budai Egyetemi Nyomda

Mária Terézia 1777-ben az Egyetemi Nyomda egy részét Nagyszombatról Budára telepítette, majd 1779-ben a tankönyvkiadásra kizárólagos szabadalmat adott részére. Ez óriási lehetőséget nyújtott a nyomda számára, amivel hosszú évekig – főként a nyomda belső személyi, vezetési gondjai és anyagi problémái miatt – csak részben tudtak élni. Az évszázad utolsó évei azonban eredményes fordulatot hoztak: 1795-ben felvásárolták a cirill betűs bécsi Novákovics-nyomdát, így a felszereléssel együtt a nyomda általános privilégiumot kapott a keleti nyelvű nyomtatványok megjelentetésére.; 1797-ben megszüntették a sorvadozó nagyszombati műhelyrészleget; a nyomda és a hozzá kapcsolódó betűöntő üzemének bővítésére betűmetsző műhely szervezését határozták el, melynek vezetésére 1798-ban szerződtették Bikfalvi Falka Sámuelt. 1804-ben a nagy irodalmi műveltségű és széles látókörű Sághy Ferencet kinevezték a nyomda gondnokává. Az ő igazgatása alatt adták ki a korszak legjobb magyar íróinak műveit is, igen szép kivitelben. A 19. század első két évtizede az Egyetemi Nyomda életében Sághy és Falka korszakának tekinthető.

Bikfalvi Falka Sámuel az Egyetemi Nyomdában

Az Egyetemi Nyomda már nagyszombati működésekor is jelentős betűöntödét működtetett, azonban a nagyfokú igénybevétel megkövetelte az öntöde bővítését, korszerűsítését. Ez képezte Falka egyik fő tevékenységét. Másik lényeges munkája a betűcsaládok felfrissítése, új garnitúrák vésése volt. A más nemzetiségi területek tankönyvvel való ellátása az idegen betűk tömeges használatát igényelte, amelyekkel a nyomda már korábban is rendelkezett, de ezek nagy része elhasználódott, elavult, ezért Falka fontos feladata volt a garnitúrák kicserélése. A betűkészítés minden csínját-bínját ismerte a betűtervezéstől a vésésen át a betűöntésig. 1810-ben tizenhat, 1822-ben tizenkilenc öntőmunkással dolgozott együtt, de kezei alatt csak az maradhatott meg, aki a betűöntés minden műveletének mestere volt. A műhelyből szebbnél szebb betűtípusok kerültek ki, amelyek jelentős jövedelmet biztosítottak a nyomdának. Az Egyetemi nyomda látta el betűkészlettel az egri, debreceni, esztergomi, kolozsvári, pozsonyi nyomdák egy részét. Jelentős szerepe volt az önálló szerb majd később a bolgár könyvnyomtatás kezdeteinek időszakában is. Falka betűi így mindenütt elterjedtek, ahová az Egyetem nyomdájának hatása elért. A görög, cirill betűk javarészét, s a címszedéshez való típusokat is részben ő metszette/újrametszette. A komoly anyagi eszközöket befektető héber könyvek bizományosának törekvéseit is Falka valósította meg, több mint négy évig készült a héber műhely megfelelő színvonalú berendezése, s a külföldi beszerzések mellett saját maga is tervezett betűtípusokat. Betűkultúrájára a régebbi holland betűmetszők, majd a divatos francia, olasz áramlatok hatottak. Betűi – különösen nemes vonalvezetésű klasszicista antikvái – felvették a versenyt a külföld legszebb termékeivel. Különösen nagy hatással volt rá az olasz Bodoni és a francia Didot, a két neves európai mestertől ösztönözve tervezte és metszette betűtípusait, melyek technikai és művészeti szempontból is kimagaslóak voltak. Betűin és tipográfiai tervein kívül nagyszámú rézmetszetű könyvdíszt és címlapot is készített. Címlapjai elegánsan letisztultak, klasszicista jellegűek. Falka új szellemet hozott a nyomdai falai közé Giambattista Bodoni a nagy pármai tipográfus újító könyvművészetének nyomán. Falka Sámuel és kiváló kortársai is mértéktartóan alkalmazták az olasz mester ízlését dicsérő sordíszeket, rajzos – metszett – fejléceket és egyszerűbb meg díszesebb kezdőbetűket és oldalzáró grafikákat. A budai mester munkája a legkényesebb igényeknek is megfelelt. Kazinczy Ferenc finom ízlését azonnal megragadta könyveinek korszerű szépsége, sőt közvetlen együttműködésre törekedett vele, és barátait is arra biztatta, hogy vele dolgoztassanak.
Az Egyetemi Nyomda szépséges reformkori könyvei bizonyítják, hogy Sághy és Falka magas színvonalon értették a kor európai művészetét. 1824 kettejük záró korszakának is tekinthető, hiszen ekkor jelentették meg a nyomda reprezentatív betűmintakönyvét. Ezt megelőzően 1814-ben jelent meg egy pár lapos füzet, amely a betűöntő üzem katalógusaként szolgált, hogy más nyomdák ebből rendelhessenek. Az 1824. évi az előzőhöz képest nagy terjedelmű betű- és díszítményjegyzék. Az Egyetemi nyomdánál házi használatban megőrzött mintakönyv egykori ceruzabejegyzései elárulják, hogy melyik betűtípus kitől való, a külföldiek mellett a szállítóhely, a belföldieknél a név jelzi az eredetet. Legtöbbször Gotzig neve szerepel, majd ezt követi Falkáé, és tanítványa Szakáts József betűi is szerepelnek. A hangjegyeket csaknem kizárólag Falka készítette.
Falka működése az Egyetemi Nyomdában korántsem volt felhőtlen, bár munkája minőségével elégedettek voltak, de szorgalmával és az elkészített típusok mennyiségével már nem, gyakran nem győzte a rá háruló feladatok elvégzését. Falkának szerződése értelmében tanoncokat is kellett nevelnie, feladatában azonban nem felelt meg a nyomdavezetőség elvárásainak, például 1811-ben tanítványai mind megszöktek tőle.
Falka a betű- és rézmetszésen kívül nyomdatechnikai újításokkal is kísérletezett. Könnyen kezelhető kézisajtót készített az aprónyomtatványok előállításához. A 18. század végén már sztereotípia-eljárással kísérletezett, amelyet a nyomda vezetősége akkor nem méltányolt, 1818-ban viszont – főként Sághy szorgalmazására – John Watts amerikai mestert ––szerződtették erre a feladatra. Falkát ez elkeserítette, és Sághyval való viszonya elmérgesedett.

* * *

Falka Sámuel 1826. január 20-án meghalt. A nyomda ezt követően egy ideig külföldről vásárolta a matricákat, majd a mester egykori tanítványát, Czollner Györgyöt alkalmazta, így Falka kezdeményezése tovább élt, a magyarországi betűmetszés terén iskolát teremtve.

(Kocsis Lilla
Digitart, 2004/8)

Források:
Iványi – Gárdonyi – Czakó: A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda története 1577–1927. Budapest,. 1927. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. Käfer István: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve 1577–1977. Budapest. 1977. Magyar Helikon. Szántó Tibor: A betű. Budapest, 1965. Akadémiai Kiadó. Magyar Könyvszemle: 1926., 1939. Magyar Grafika: 1928. Különszám.

* * * * * * * * * * * * * * * *

FALKA SÁMUEL (bikfalvi) rajzoló, rézmetsző, nyomdász és betűmetsző. Wurzbach nem ismeri, a Pallas Lexicon sem. Egyedül Szinnyei említi. 1766. V. 4. született Fogarason. Tanult Székely-Udvarhelyen, majd Szebenben és az utóbbi helyen a rajzolásban útmutatója Neuhauser Ferenc volt, Teleki Sámuel gróf volt a pártolója, ki Bécsbe küldte ; itt bikfalvi Koré Zsigmond, festő és színműforditó útbaigazító támogatása mellett tanult. A betűmetszést akarta elsajátítani, de a híres Mannsfeld nem fogadta be tanítványai közé. így a képzőművészeti akadémiába járt és emellett a pénzverdében tanulta az acélmetszést. Végül talált mestert, aki betűmetszésben is oktatta. Szinnyei szerint l 792–1794. végezte az akadémiát. Nagy Iván szerint l795-ben első jutalmat nyert a bécsi akadémián. Általa metszett betűkkel jelent meg akkor gr. Teleki Sámuel maros-vásárhelyi könyvtárának nyomtatott catalogusa és Locatella Xenofonja. E betűk Mannsfeld öntődéjéből kerültek ki, ki meggyőződve Falka Sámuel képességeiről, ezután nagy elismeréssel viseltetett iránta. 1798-ban már az erdélyi kormány utalja ki tanulmányai költségét, a király jóváhagyása mellett. Végre kinevezték Budára a m. kir. egyetemi nyomdához igazgatónak 800 Rhf. fizetéssel és nyugdíjjal. Távozása előtt kellemetlensége is volt a bécsi rendőrséggel. Görög Demeter megbízta ugyanis stereotyp-táblák készítésével. A bécsi rendőrség e tekintetben szabadalmat kérő folyamodványában többet gyanított és tartott az akkori francia áramlatoktól. De végre meggyőződve az intenciók helyességéről, annál nagyobb elismeréssel adózott Falkának. Stereotyp-táblát készített Falka József nádor első házassága emlékezetére. Ily stereotypokat többet is készített.
Mint rézmetszőtől a következő képeit ismerjük :
1. gróf Teleki László arcképe,
2. gróf Suvarow volt tábornagy arcképe,
3. Cornides Dániel arcképe és
4. Éder József arcképe.
De mint az Erdélyi Múzeum 1816. V. 181. 1. találóan jegyzi meg életírója: "Falkának főbb ereje inkább a Betűmetszésben, mint a mejjkép metszésben mutatta magát.
Ezeken kívül Falka metszette "A Nemzeti Gyűjtemények tárházának homlokfalát". Ez alatt a szemináriumban elhelyezett Nemzeti Múzeumot kell értenünk (1817). A szent gellérthegyi csillagvizsgáló toronynak alapkövébe az épület rajzát, betűit, a pesti új játékszín alapkövébe fehér ólomra a Kulcsár István által írt verseket (megjelentek a Hazai Tudósításokban) szintén Falka metszette. Kazinczyval, mint nyomdász állott összeköttetésben.
Meghalt Budán, 1826. jan. 20.

(L. Erdélyi Múzeum 1816. V., 177—182. 1. Tud. Gyűjtemény 1827. XI., 124. 1. - - Bécsi M. Mercurius 1793. II. 49. 1. - -M. Kurir 1798. II., 128. 1.)