|
Szeptember elsején teljes pompájában felvonult egy filmgyártási stáb. Ahogy kell, kellékes buszoktól, a 10 tonnás kamionokon át a vécékig, zajos aggregátig, catering, sörsátor meg minden, szóval komplett. Professzionális szervezés, nincs is ezzel semmi baj, bizonyára megtárgyalták a közterületfoglalást a tanáccsal és a megfelelő honoráriumot is kialkudták. Ezzel sincsen semmi baj. Nevetséges azonban a tanács szemforgató magatartása. Miközben nem engedi a portám fölé benyúló törött ágat lefűrészelni, védettnek nevezve a fát (amit bizonyos értelemben rendjénvalónak érezhetek, azt kevésbé, hogy nem szünteti meg saját hatáskörében a balesetveszélyes helyzetet), miközben súlyos pénzbüntetést helyez kilátásba, hogy nem takarítottam el az ő saját alkalmazottja által odahordott hullott-levél-kupacot, gondolkodás nélkül engedélyezi a természetkárosító területfoglalást. Lelke rajta. Mélységesen felháborító, hogy a választott testület magasról leszarja a Petőfi sétány szavazópolgárait (igaz, nincsenek olyan sokan, hogy a következő választásnál meghatározó tényezőt képezzenek). A bevételből nem futja egy a/4-es fecnire, hogy mondjuk pár nappal korábban tájékoztassa a lakókat a várható kellemetlenségekről. Hogy majd a gyerek nem fog tudni elaludni, és így kora reggel fel sem tud ébredni, hogy iskolába mehessen, és ha délután hazaér, a házától sok méterre kell parkolóhelyet találni, mert a stáb a bejáratot elfoglalta (az engedély bizonyára a sétány és a Duna közötti területre szól, ahol a nagyok mellett tényleg számos személygépkocsi parkol, de hát ki ne növelné boldogan a rendelkezésére bocsátott területet). Nyilván az sem szempont, hogy a folyamatos közlekedés keltette portól meg lehet fulladni. A szavazópolgár saját erőből védekezik, és a vízdíja terhére napjában többször locsolással csillapítja a légszennyezést a közterületen (miközben a tanácsi vízmű munkatársai az utca végében bámulják a tumultust, ahelyett, hogy napjában háromszor fellocsolnák az utat, amelyik helyenként még mindig az egészségre káros árvizi lerakódást tartalmazza). A sétány eredeti jellege nem először sérül súlyosan (és bizonyára nem is utoljára). Eltűntek a kisgyerekeket sétáltatók, a levegőző nyugdíjasok, alig van kerékpáros a kerékpárúton. És így tovább. Igaz, a spontán gépjárművezetői tanfolyamok is megszűntek kis időre. Csodálkozni nem érdemes, majd csak vége lesz ennek is egyszer, a bőrünkre rakódó finom porréteget meg lezuhanyozzuk és kész. A tanácselnök meg csodálkozik, hogy nem szeretik kellőképpen az ő alattvalói.
|
|
