Eric Gill betûterve nyomán




Módosítva: 2015-02-05




Ezen az oldalon egyes Magyarországon forgalomban levő font- vagy fontokkal kapcsolatos termékeket vizsgálunk, természetesen csakis a saját álláspontunkat megfogalmazva.


ÚTMUTATÓ

Légy Te Közép Európa Legnagyobb Font Eladója


(Aki nem szeret sokat olvasni, azok számára röviden összefoglaljuk a lényeget.)

Sokféle fontgyűjtemény forog közkézen. Ezek némelyike áru, pénzt kérnek érte a piacon (plusz áfa). Kiválasztottunk egyet példaként, amelyen sikeresen le lehet vezetni a címben jelzett aktust (megnevezni nem érdemes, kisebb-nagyobb változtatásokkal az alábbiak szinte mindegyikre elmondhatók). A fontokat tartalmazó cédét költséget nem kímélve megvásároltuk (tehát legalábbis jogi értelemben jóhiszeműek vagyunk, bár a jogcím kérdéses), méghozzá az egyik vezető hazai szoftver-forgalmazótól.
Mielőtt azonban az izgalmas útmutatóba kezdenénk, beszéljünk a minőségről.
A nagyszabású gyűjteményből statisztikai módszerrel tíz százalékos véletlen mintát vettünk és megvizsgáltuk a kiválasztott fontok minőségét, használhatóságát. A vizsgálat során az alábbiakra voltunk tekintettel.
= A készlet
A cédé sok szép talpas, talpatlan, írott és díszbetűt tartalmaz. A hazai nyomdaipar (és a hazai megrendelők) ízlésvilágának hű tükre. Röviden szólva: eklektikus. A felhasználó számára jelentős könnyebbség, hogy a fontok neve egy kis toldaléktól eltekintve megegyezik az eredetivel.
= Operációs rendszer
Itt ért minket az első meglepetés. A hirdetésekben azt ígérték, hogy mindkét (Mac OS, Windows), sőt mindhárom (+ Unix, Linux) vezető operációs rendszerre alkalmas készleteket kapunk. A vásárláskor kiderült, hogy csak a Windows-verzió készült el (és senki nem szabadkozott a félrevezet reklám miatt), így csak ezen a platformon tudtuk a teszteket elvégezni.
= Szabványok
A fontok mind postscript (type1) mind truetype verzióban megtalálhatók, ez utóbbiak ráadásul, mint olvastuk, a Unicode Konzorcium legfrissebb ajánlásai szerint. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, nem tudható, két dolog biztos: 1) néhány gazdagabb kivételtől eltekintve a truetype-ok csak magyar szöveg szedésére alkalmasak; 2) a kódtáblákra való hivatkozás hibás. Valami különös oknál fogva rendszerint a latin1 (ez még rendben van), valamint a török és a vietnami kódtábla van beépítve (van amikor ezek sem, és néha előfordul más is). Ez azzal a következménnyel jár, hogy az igazi unicode-os applikációk standard magyar billentyűzettel nem látják a négy speciális magyar karaktert (ehhez legalább a latin2-t is be kéne kapcsolni). Pedig nem Fontographerrel készültek az igazítások (amelyek tényleg nem alkalmasak kódtáblák elhelyezésére), hanem Fontlab-bel. Ez éppen a truetype próba idején derült ki, amikor a szövegszerkesztőben feltűnően nagyra sikerült a sortávolság. Ez a "feature" a Fontlab 3 alapértelmezése volt, egy mozdulattal kikapcsolható. (A Fontlab 3 egy másik standard hibáját is tartalmazzák a fontok, ez pedig a "middot" karakter helytelen kódolása, amit a beavatkozások során az alkotók nem igazítottak meg, következésképpen ha egyes szövegszerkesztőkben a "mindent látni akarok" opciót bekapcsoljuk, a következő eredményre jutunk: kikapcsolva, bekapcsolva.)
= Kódtáblák
Egyenetlen a gyűjtemény. A speciális magyar karakterek szinte mindegyik fontban benne vannak. Néhány font teljes közép-európai karakterkészletet is tartalmaz, nem véletlen, hiszen ezek forrását az (URW)++-től származó eredetik adják (könnyű a bizonyítás, hiszen ezek a fontok tartalmazzák a hamburgi műhely két standard hibáját).
= Ékezetesítés
Többé-kevésbé megoldott a lecke, vannak sikeres kísérletek és akadnak csúnya melléfogások is. Az viszont egyenesen szégyen, botrányos, hogy az egyetlen világhírű magyar betűmetsző készletének kurzívjával mennyire trehányak voltak (Janson, értsd Tótfalusi).
= Egalizálás
Arra való tekintettel, hogy a gyártó az InDesignnal való kompatibilitásra hivatkozott, a teszteket ebben a környezetben végeztük el. Az eredmény elszomorító. Az lehet a baj, hogy az eredetit l való elkülönböztetés miatt a dolgozók különféle automatikus kernelési algoritmusokat generáltak, amik esetenként teljesen tönkretették a szélesség- és kerning-táblákat (akad olyan metrikus file [afm], amelyiknek a mérete meghaladja az egy megabájtot!).
Itt megtekinthetők a minták: postscript (900 KB) - truetype (1,4 MB900 KB)

S most jöjjön a címbeli útmutató. Előfeltétel, hogy rendelkezzünk hosszú évek szorgalmas munkájával összegyűjtött fontkészlettel, egy fontszerkesztő szoftverrel, valamint némi tudással a font-szabványokról (bár ez utóbbi nem feltétele a sikernek). Olvassunk el legalább húsz lényeges oldalt a fontszerkesztő kézikönyvéből és lássunk neki a magyarításnak. Egy kicsit rontsuk le a font minőségét valami olyan paranccsal, ami az összes betű körvonalát azonnal és hatékonyan megváltoztatja kissé (a szóban forgó terméknél nem ezt választották, a szerkesztőpontok számát növelték meg, ami azzal a következménnyel jár, hogy a körvonalak gyakorlatilag megegyeznek az eredetiével). A létrehozott adatbázisokból generáljunk annyi font-formátumot, amennyit csak birunk, csoportosítsuk a cuccot, írjunk belőle "master" cédét, tervezzünk borítót hozzá és máris készen vagyunk az első szakasszal. A második (és fontosabb) a jogtisztaság szimulálása. Tekintettel arra, hogy innen-onnan összelopkodott holmikról van szó, azt a látszatot kell kelteni, mintha legális forrásból származna. Először meg kell keresni Joszip Totot vagy Kaya Ibrahimot és alaposan át kell velük beszélni a helyzetet. A legjobb, ha veszünk tőlük egy számlát és egy licence-egyezséget [EULA, End User License Agreement], a számlán egy virtuális cédé szerepel éppen annyi vagy egy kicsit több fonttal, mint ahányat el akarunk adni, a licence pedig úgy szól, hogy a megvett fontokat korlátozás nélkül módosíthatjuk és az így létrehozott új értéket szabadon árulhatjuk sajátunkként (ilyet ugyan még nem láttunk, de a közismert urak mindenre képesek). Lehetséges megoldás az is, ha off-shore céget alapítunk, vagy úgy csinálunk, mintha alapítanánk, virtuális cégvezetőnek az interneten nézünk egy jól hangzó nevet, mondjuk egy közepesen ismert afro-amerikai szaxofonosét, és ezen a kvázi vállalkozáson keresztül importáljuk a fontokat és a jogokat. A harmadik szakasz a kereskedés, kezdődjék hát a kampány. Vonjuk be a hazai szoftver-nagykereskedőket, dömping áron kínáljuk nekik a terméket. Induljunk közbeszerzési tendereken, keressünk meg állami szervezeteket, adjunk el sokfelhasználós licenceket, így az adófizetők pénzéből is lehet markolni. BSA-akciók idején árasszuk el a piacot elektronikus körlevelekkel és a végfelhasználónak ígérjük meg a rendkívül alacsony árat és a teljes jogtisztaságot. Biztosan sokan be fogják kapni a horgot. Ha esetleg valaki akadékoskodik, húzzuk elő a szaxofonost, aki majd jól megmondja, hogy mennyire eredeti holmikról van szó.
Ennyi a recept, nem nagy ügy.

Akkor most fordítsuk komolyra a dolgot. Font kétféleképpen kerülhet hozzánk. Font áru (az ingyenesen hozzáférhetőkről ez a dolgozat nem szól) kétféleképpen kerülhet hozzánk. Vagy megvesszük, fizetünk érte, és akkor a mellékelt EULA szerint apróbb módosításokat ugyan elvégezhetünk rajta, azonban nem kölcsönözhetjük, nem adhatjuk oda szívességből másnak, egyszerűen szólva a megszerzett használati jog nem átruházható (leszámítva azt az esetet, ha mégis átruházzuk, ezt azonban csak az eredeti holmival tehetjük meg, amit a saját rendszerünkön minden derivátumával együtt meg kell semmisíteni, és az eredeti licence-gazdát értesíteni kell a változásról), a módosított állományt pedig nem kezelhetjük a sajátunkként, különösen pedig nem árusíthatjuk, mert ezzel az eredeti szerzők jogait sértjük. A másik eset, ha nem fizetünk a fontért, mégis valahogy hozzánk kerül. Ha mindenki betartja a licence-egyezséget, akkor ugyebár ez nem fordulhat elő. De mint tudjuk, nem mindenki tartja be. Ha találtuk a fontot, akkor is tudnunk kell, hogy mi a törvényi szabályozás (a klasszikus jogi axióma szerint ha nem ismerjük a jogszabályokat, az nem mentesít a felelősségre vonás alól).
Nagyon halkan jegyezzük meg, hogy fontot lehet készíteni is. Akár egy ismert fontot is digitalizálhatunk (csak ne adjuk neki az eredeti, védett nevet). Ez azonban szakértelmet, tapasztalatot, hardver és szoftver hátteret igényel, valamint még egy igen-igen fontos faktort, ez pedig az idő. Amíg egy rendesen kiegyensúlyozott szép font fájlt előállítunk, a nulláról indulva, az legkevesebb egy hónap (ipari méretekben, szorgalmas és képzett operátorokkal). Ugyebár akkor 12 font egy év. Lehet persze, hogy sokan dolgoznak egyszerre a projekten, azonban ez az elkészítési időt nem, csak a naptári időt rövidíti le (ezek szerint száz ember képes elkészíteni 1200 fontot egy év alatt). Ennek a költségét pedig igen könnyű kiszámolni: nagyon sok, rengeteg, még akkor is, ha kelet-indonéz özvegyasszonyokat dolgoztatunk éhbérért. Semmiképpen sincs arányban a késztermék árával. A megszerzett fontok módosítása szerencsés esetben tesztelgetéssel együtt sem haladja meg a fél órát. Óriási különbség. Így, ha van elég vevő, akkor még a dömping árak mellett is lehet tisztességes (?) hasznot realizálni.
Következésképpen egyértelmű, hogy a gyanúsan olcsó font termékek nem legális forrásból származnak, egyszerűen szólva lopott holmik. Munkára néha alkalmasak, néha nem, de nem ez a döntő. A gyanútlan vásárló persze nem hibáztatható, azonban ha tud számolni és összehasonlítja a dömping árakat az eredeti licencedíjakkal, akkor valami szeget üthet a fejében.
Felmerülhet a kérdés, hogy a vásárlás kimeríti-e a jóhiszemű, jogcím nélküli birtoklás kategóriáját. Megítélésünk szerint igen, kimeríti. Ha ez valakit megnyugtat, mi is ebben a hibában vagyunk elmarasztalhatók, mert pénzt költöttünk a dologért, megvettük. Egyetlen mentségünk, hogy nem használjuk a fontokat, csak ezért a dolgozat kedvéért vállaltuk a jogsértő magatartást.


Összefoglalás


A gyanúsan olcsó, a minőség elvét gyakran figyelmen kívül hagyó font cédék legtöbbször szerzői jogokat sértő termékek, mert az eredeti jogtulajdonosok engedélye nélkül készültek, az eredeti font termékek átalakításával. Ez utóbbi állítás tételesen bizonyítható a körvonalak azonosságával (nincs olyan szkenner vagy digitalizálási technika, amelyik akár kétszer egymás után is képes lenne mikroszkopikus pontossággal ugyanannak a görbületnek az előállítására), valamint az eredeti font fájlban levő hibák és más különös jellegzetességek továbbélésével. Ezeknek a termékeknek a forgalomba helyezése megítélésünk szerint jogszabálysértő.

Kravjánszki Róbert


Kíváncsiak vagyunk az Ön véleményére is, akár első felindultságában, akár később. Küldje el kommentárját és mi változtatás nélkül közzétesszük.


Köszönjük Virágh János megjegyzéseit, levelezésünket szíves engedelmével közzéteszem. Az offenzív mondatot helyesbítettük.

Köszönjük továbbá Juhász Katalin észrevételeit is.


From: Viragh Janos <viragh[at]inf.u-szeged.hu>
To: font[at]font.hu
Subject: kritika

Content-Transfer-Encoding: 8bit
Content-Disposition: inline

Tisztelt Kollégák!
Véletlenül tévedtem weboldalukra a napokban, így elolvastam a
http://www.font.hu/kritika.html
oldalon található, valamelyik fontcd-rÅ‘l írt kritikájukat.
ElÅ‘rebocsájtva, hogy az ott leírtak döntÅ‘ többségével egyetértek,
mélyen megdöbbentettek a cikkben olvasható alábbi sorok:

"... Font kétféleképpen kerülhet hozzánk. Vagy megvesszük, fizetünk érte, és
akkor a mellékelt EULA szerint apróbb módosításokat ugyan elvégezhetünk
rajta, azonban nem kölcsönözhetjük, nem adhatjuk oda szívességből másnak,
egyszerűen szólva a megszerzett használati jog nem átruházható ..."

Ma (2007 januárjában) nehezen tudom elképzelni, hogy egy komoly informatikai
cég (például az önöké) ne hallott volna a szabad szoftverekrÅ‘l, a különféle
szabad szoftveres licenszekről. Bizony ezek - mivel a fontok is szoftverek -
kapcsolódnak az önök tevékenységéhez is.
A fönti sorok az érdeklÅ‘dÅ‘k és a lehetséges vásárlók félre-tájékoztatását
szolgálják. Minden tiszteletem az Önök által képviselt nagy múltú cégeké,
s valóban kiváló fontjaiké, de emellett nem árt tudni, hogy például éppen ezek
a cégek (az Adobe és az URW) továbbá az IBM, a Bitstream és mások számos
kiváló fontkészletet tettek különféle többé-kevésbé szabad licenszekkel
ingyenesen elérhetÅ‘vé a számítógép-felhasználók részére.

Üdvözlettel
dr. Virágh János
SZTE TTK Informatikai Tanszékcsoport

***********************************************
To: Viragh Janos <viragh[at]inf.u-szeged.hu>
Subject: Re: kritika

Kedves Virágh János,

köszönettel vettem szíves megjegyzéseit.
Megértem a szabad szoftverekkel kapcsolatos szenvedélyt. Hogy mély megdöbbenést keltettem volna Önben, azt nagyon sajnálom, azonban nem érzem indokoltnak. Azt elfogadom, hogy az Ön által idézett szakasz kissé pongyola. Azonban a kritika nem a szabad szoftverekről szól, hanem egyszerűen szólva arról, hogy nem szép dolog, ha piaci terméket ellopunk és a sajátunként árulunk. Következésképpen tisztázásra szorul, hogy mely kijelentéseim és miért szolgálják a félretájékoztatást.
Természetesen hallottam szabad szoftverekről a font piacon is. Sőt, például a SIL szervezet által szabad felhasználásra kínált Gentium font
http://scripts.sil.org/cms/scripts/page.php?site_id=nrsi&item_id=Gentium
születésénél magam is közreműködtem. Ehhez tudni kell, hogy a SIL-t adománypénzekből tartják fenn, non-profit-szervezetként működik, a munkatársak rendes fizetést kapnak, nem is tehetik és nem is akarják piaci dolgokkal összezavarni a tevékenységüket. A "some rights reserved" formulájuk:
http://scripts.sil.org/cms/scripts/page.php?site_id=nrsi&item_id=OFL
kifejezetten szimpatikus, de hát ez ugyebár az én magánügyem.
Ami az Ön által felsorolt cégeket illeti, az Adobe a megvásárolt szoftverek mellé ad fontokat, ha az EULA-t elolvassa, kiderül, hogy a kommerciális fontokhoz képest (amiknek az alaplicence legfeljebb 5 felhasználóra érvényes) a használati jog csak azt illeti, aki a szoftvert megvásárolta. Az URW America a Ghostscripthez adott (hogy egészen pontos legyek: adott el az Aladdinnek) postscript fontokat, és ha azt az EULA-t Ön elolvassa, kiderül, hogy a csomagban levő fontok csak és kizárólag a rendereléshez használhatók fel. A Bitstream a Corel Inc.-nek adott el kísérleti fontokat, aminek az ára szerepel a Corel-termékek árában, és a licence-konstrukció az Adobe-éhoz hasonlít. Az IBM tudomásom szerint sosem gyártott fontokat, jogokat vásárolt. A Microsoft-tal és az Apple-lel ugyanez a helyzet (bár mindkettőnek van önálló font-fejlesztő részlege), súlyos dollármilliókat fizettek a Monotype-nak és másoknak, ami ugyebár sokszorosan megtérül az eladott operációs rendszerek és Office-verziók eladásából (érdemes egyébként ezekre az EULA-kra is egy pillantást vetni, a Microsoft például a fontokkal kapcsolatban kifejezetten szigorú feltételeket szab). Egyes szabad terjesztésű szoftverek ugyancsak tartalmaznak fontokat (különféle OpenOffice-változatok stb.), azonban azoknak a fontoknak az eredete gyakran kérdéses (legtöbbször kereskedelmi fontoknak a kissé átalakított változatai). És lehetne sorolni.
Találhatók font oldalak, ahol szabadon letölthető holmikat kínálnak. Ezek különböző minőségűek, néha kifejezetten kommerciális fontok hekkelt változatai, néha nem, a néha melléjük adott EULA vagy deklarálja a szabad használatot vagy sem, néha az otthoni felhasználást támogatja, az üzleti felhasználásért pénzt kér.
Röviden ennyi jött ki most, a beszélgetés hosszasan folytatható pro és kontra.

Megengedi, hogy kommentárját közzétegyem?

Üdvözlettel
Kravjánszki Róbert

*******************************
From: Viragh Janos <viragh[at]inf.u-szeged.hu>
To: robert kravjanszki <font[at]font.hu>
Subject: Re: kritika

Content-Transfer-Encoding: 8bit
Content-Disposition: inline

2007. január 26. 17.39 dátummal Kravjánszki Róbert ezt írta:
> Kedves Virágh János,
>
> köszönettel vettem szíves megjegyzéseit.
> Megértem a szabad szoftverekkel kapcsolatos szenvedélyt.

Ami engem illet , inkább higgadt mérlegelésrÅ‘l, és nem szenvedélyrÅ‘l van szó.
Ez így volt 12 éve, 1994-ben is, amikor úgy döntöttem, végleg letakarítom
gépemrÅ‘l az akkor aktuális Windows utolsó nyomait, s a továbbiakban Linuxos
munkaállomáson dolgozom.

> Hogy mély megdöbbenést keltettem
> volna Önben, azt nagyon sajnálom, azonban nem érzem indokoltnak.
> Azt elfogadom, hogy az Ön által idézett szakasz kissé pongyola.

Csúsztatásnak és veszélyesnek tartom, amit a bekezdés sugall, ti. hogy
szoftvert (fontokat) csak pénzért lehet venni, továbbá a használt szoftverek
(fontok) LEGÁLISAN soha nem módosíthatók, terjeszthetÅ‘k.
Amúgy bÅ‘ven kiegyeznék a weboldalon egy aprócska lábjegyzettel,
hogy LÉTEZNEK szabadon elérhetÅ‘, módosítható és terjeszthetÅ‘
fontok is.

> Ami az Ön által felsorolt cégeket illeti, az
> Adobe a megvásárolt szoftverek mellé ad fontokat,

Ez nem egészen pontos, az INGYENESEN letölthetÅ‘ Acrobat Reader
is tartalmazza például a Minion és a Myriad fontok egyik OpenType változatát.

> Az URW America a Ghostscripthez
> adott (hogy egészen pontos legyek: adott el az
> Aladdinnek) postscript fontokat, és ha azt az
> EULA-t Ön elolvassa, kiderül, hogy a csomagban
> levő fontok csak és kizárólag a rendereléshez
> használhatók fel.

A CTAN AFPL Ghostscript alkönyvtárából, lásd pl.
ftp://ftp.belnet.be/packages/ctan/nonfree/support/ghostscript/AFPL/
letölthetÅ‘ a ghostscript és a ghostpcl programok mellett az
urw fontok TTF változata is, s mivel ez a könyvtár kizárólag
az AFPL licenszfájlt tartalmazza, én úgy gondolom, a fontokra is ugyanazok a
feltételek vonatkoznak.

Az általam linuxon használt urwfonts-2.3 csomag licensze ezt írja:

These fonts were made from the free URW fonts distributed with ghostcript.
There are NO changes in the latin part of them (I hope).
Cyrillic glyphs were added by copying suitable latin ones
and painting oulines of unique cyrillic glyphs in same style as the others.
For all modification pfaedit was used.
The license for result is (of course) same as for original fonts,
i.e. GPL with an exception that you can put these fonts in your own non-GPLed
documents. (Looks like LGPL from my point of view =).

> A Bitstream a Corel Inc.-nek
> adott el kísérleti fontokat, aminek az ára
> szerepel a Corel-termékek árában...

Ezen kívül igen liberális licensszel közreadta pl. a Vera fontokat,
amelyek lényegében szabadon másolhatók, terjeszthetÅ‘k, módosíthatók
(a névhasználatra vannak megszorítások) és több sikeres fontproject, pl.
a Dejavu fontok alapját képezik.

> Röviden ennyi jött ki most, a beszélgetés hosszasan folytatható pro és
> kontra.

Valóban. Szerintem egy dolog lényeges: mint más szoftverek esetében, a
fontoknál is lényeges a "fizetÅ‘s" (nonfree, üzleti) és a szabad (free, open
source) megoldások/alternatívák pontos ismerete/ismertetése, hogy a
felhasználók valóban a számukra megfelelÅ‘ (esetleg optimális :-) döntéseket
tudják meghozni.

> Megengedi, hogy kommentárját közzétegyem?

Az Ön és az én mostani kiegészítéseimmel együtt természetesen, gondolom a
mostani levélváltásunk még informatívabb volt.

> Üdvözlettel
> Kravjánszki Róbert

Üdvözlettel
Virágh János
***************************************************************
To: Viragh Janos <viragh[at]inf.u-szeged.hu>
Subject: Re: kritika

Kedves Uram,

köszönettel vettem válaszát.

>> Ami az Ön által felsorolt cégeket illeti, az
>> Adobe a megvásárolt szoftverek mellé ad fontokat,

>Ez nem egészen pontos, az INGYENESEN letölthetÅ‘ Acrobat Reader
>is tartalmazza például a Minion és a Myriad fontok egyik OpenType változatát.

ajándék, nem szabad font

>Az általam linuxon használt urwfonts-2.3 csomag licensze ezt írja:
>
>These fonts were made from the free URW fonts distributed with ghostcript.
>There are NO changes in the latin part of them (I hope).
>Cyrillic glyphs were added by copying suitable latin ones
>and painting oulines of unique cyrillic glyphs in same style as the others.
>For all modification pfaedit was used.
>The license for result is (of course) same as for original fonts,
>i.e. GPL with an exception that you can put these fonts in your own non-GPLed
>documents. (Looks like LGPL from my point of view =).

ez nem licence

>> Megengedi, hogy kommentárját közzétegyem?

>Az Ön és az én mostani kiegészítéseimmel együtt természetesen, gondolom a
>mostani levélváltásunk még informatívabb volt.

köszönöm.

Üdvözlettel
Kravjánszki Róbert




Subject: kritika

From: kata.juhasz[at]gmail.com

Date: 11/24/2008 11:07 AM

To: font[at]font.hu

Tisztelt uraim,

úgy vélem, Virágh úr érvei mindenképp sántítanak. Ha kiindulópontnak az véleményét veszem alapul, elég alja dolog már önmagában az is, ha valaki free terméket pénzért árul. Ha ez a jogban támogatást nyer, az minimum helytelen, ugyanis ez a becsapás kategóriája. Nagyon sok évvel ezelőtt én is vettem egy magyar fontkészlet CD-t, akkor még nagyon nagy hiány volt a magyar ékezetes betűkészletekből. Igazán nem került sokba, viszont minden betű használhatatlan volt, annyira rondák voltak az ékezetek. Úgy vélem, ez már a minősített becsapás duplázása egyazon akció keretében.
Aki a neten található szabadon letölthető betűk használatára adja a fejét, annak is millió technikai gubanccal kell megküzdenie (silány minőség, hiányzó karakterek, stb.). Ilyenkor az ember fogja magát és megcsinálja a szükséges változtatásokat. De nem kezdi el saját termékeként pénzért árulni.
A szerzői- és tulajdonjogi problémák szerintem "csak" mindezek után következnek. Egyes cégek időnként megteszik, hogy egy saját maguk által terveztetett betűkészletet szabad felhasználásúvá tesznek. (Szerintem ebbe sem fér bele, hogy valaki a szabad felhasználásba szabad kereskedelmi jogot magyarázzon.) Hogy ez összefüggésben van-e az idővel vagy a kommerszializálódással, nem tudom. De pl. a Corel nem tegnap adta ki a Casablanca Antiqe-ot, az a mai napig fizetős. Egy szép betű nagyon időigényes, nagyon komoly munka és a magam részéről nem szeretném, ha éhen halnának azok a grafikusok, akik betűtervezéssel foglalkoznak. Szar betűkkel Dunát lehet rekeszteni.

Üdvözlettel: Révészné Juhász Katalin